Napi aktuális itt:

2014/08/22

Épületek hűtése

Bejegyezte: archifirka 2014/08/22 Szólj hozzá!
Ígéretünkhöz híven a kicsit könnyedebb, ám nem kevésbé érdekes szakmai témák után térjünk vissza így a nyár végén a július-augusztus hónapra felvetett témánkhoz - hogyan hűtsük épületeinket energiatakarékos és környezetbarát módon?





Épületeink hűtése alapvetően kétféle módszerrel történhet: lehet a hűtés aktív, illetve passzív. Ez utóbbi alatt nagyjából azt értjük, hogy az épületet nem engedjük az elfogadható szintnél tovább felmelegedni, az aktív hűtés pedig azt jelenti, mikor a túlzottan felmelegedett levegőt próbáljuk meg különféle technikákkal, külső energia felhasználásával lehűteni.
Ebből a csoportosításból egyértelműen látszik, hogy a gazdaságosabb és energiatakarékosabb megoldás mindenképpen az, amikor eleve nem engedjük az épületünknek, hogy túlzottan felmelegedjen - azaz a passzív hűtés.

Passzív hűtési módok közé tartoznak:
- az épület telepítése, tájolása, tömegformálása
- a külső/belső árnyékoló szerkezetek
- falfelületek, falszerkezetek kialakítása - hőtároló tömeg!
- növényzet/vízfelület tervezése
- természetes szellőztetés
- talaj hűtőhatásának kihasználása

Az épület telepítése, tájolása, tömegformálása:
Azt hiszem, ez a pont önmagáért beszél. Érdemes az épületünket már a tervezési, koncepcionális fázisban úgy átgondolni, hogy a telepítésnél maximálisan figyelembe vesszük (és használjuk!) a környezeti adottságokat. Ez persze nem csak az épület hőháztartása miatt fontos kérdés, de pl. a kilátás, benapozás, zajcsillapítás stb. szempontjából is. Mindezeket együtt kell mérlegelni és meghozni a döntéseket, így itt nagyon általánosítani nem lehet a szempontokat, hiszen minden eset más és más.
Külső/belső árnyékoló szerkezetek:
Valójában ez a két első pont szorosan összefügg, hiszen magával az épület tömegformálásával, kialakításával is tudunk árnyékolni (legegyszerűbb példa erre egy erkélylemez, vagy egy az épület tömegéből visszahúzott terasz kialakítása), illetve a fix külső árnyékoló szerkezeteket is "illik" az épület megjelenéséhez, tömegéhez igazítani. Árnyékoló szerkezet nagyon sokféle van: fix külső árnyékoló lehet egy lemez, vagy lamellák sora, vagy pergola; mozgatható külső árnyékoló lehet a redőny, a zsalugáter, a napvédő vászon tető, stb. A belső árnyékolás egy kicsivel kevésbé hatékony, mint a külső, mert ebben az esetben megengedjük a külső épületszerkezeteknek, hogy felmelegedjenek, így belső árnyékolással mindenképp kevesebb hőt tudunk visszaverni. Belső árnyékolók pl.: roló, reluxa, függöny, stb. Illetve árnyékolhatunk még magával az üvegezéssel is, ha az pl. sötétebb, vagy hőre sötétedik, vagy hővisszaverő bevonattal ellátott - de ebben az esetben fokozottan mérlegelni kell a télen szoláris nyereségként elkönyvelhető napenergia csökkenését is.

Falfelületek, falszerkezetek kialakítása és a hőtároló tömeg:
A nyílászárók árnyékolása mellett gondolnunk kell a falfelületekre is, ezeket is célszerű úgy kialakítani, hogy a nyári melegben minél kevésbe melegedjenek fel. Ezt elősegíthetjük világos falszínekkel, megfelelő külső hőszigeteléssel, és magával a fal tömegével, hiszen egy nehezebb, nagyobb tömegű épületszerkezet lassabban melegszik fel. A hőtároló tömeg kialakítása a hőcsillapításban is fontos szerepet játszik. Ennek télen-nyáron láthatjuk az előnyét, hiszen amellett, hogy lassabban melegszik fel, a szerkezet lassabban is hűl le, így több hőt tud tárolni a fűtési időszakban.
Növényzet és vízfelület hatása:
A megfelelően kiválasztott és telepített növényzetnek is nagy szerepe lehet épületeink hőterhelésének csökkentésében. A lombhullató növényeknek, fáknak az az előnyük is megvan a fix árnyékoló szerkezetekkel szemben, hogy télen, amikor szükségünk van a napfényre, lehullatják a leveleiket és szinte nem árnyékolnak. A vízszintes tetőfelületek legjobb és leghatékonyabb hőcsillapítása maga a zöldtető, amelynek a termőrétege extenzív zöldtetők esetén min. 20 cm, intenzív zöldtetők esetén ennél sokkal több, min. 50 cm, de akár méteres nagyságrendű is lehet, így jelentős hőtároló tömeget jelent. A házak falának "zöldítéséről" pedig itt olvashattok részletesebben a blogon.
Az épület környezetében kialakított vízfelület pedig a természetes párolgásával hőt von el a környezetétől, ezáltal hűtve azt. Ha jól meg van tervezve, jótékony hatása mellett látványos eleme is lehet a háznak.

Természetes szellőztetés
A gravitációs szellőzést is a passzív hűtések formái közé sorolhatjuk, hiszen nincs szükség hozzá külső energiaforráshoz, hanem a levegő hőmérsékletkülönbségéből adódó természetes mozgását használjuk ki. Ezt a hatást épületfizikailag gondosan megtervezett szerkezetekkel (pl. szélcsatorna, szélterelő fal, kürtő) és az épület tájolásával fokozhatjuk, illetve szabályozhatjuk. A szellőztetést hatékonyabbá tehetjük, ha más passzív hűtési módokkal kombináljuk - pl. az épületet éjszaka szellőztetjük át, így a hűvösebb levegő megfelelően lehűti az épületszerkezeteket, amik nagy hőtároló tömegük és a külső árnyékolás révén nappal csak lassan melegednek fel.
Talaj hűtőhatásának kihasználása:
A talaj hőmérséklete - bizonyos mélységben mérve - az évszakok során viszonylag állandó, nyáron hűvösebb, télen melegebb, mint a külső levegő. Ezt leginkább a szellőztetéssel kombinálva használhatjuk ki, ha a külső, bevezetendő friss levegőt először a talajba fektetett légcsatornákon vezetjük át, így az más energiabefektetés nélkül is lehűl.

forrás: Dr. Zöld András: Energiatudatos építészet

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Keresés a blogon