Az épületek falának növényekkel
történő befuttatásának valószínűleg, legalább annyi pártolója, mint ellenzője
van. Tájépítészként a szívem a „zöldítés” felé húz, de nem árt körültekintően
foglalkozni a témával.
Az utóbbi néhány évben egyre több
szó esik a környezettudatos, energiatakarékos építkezésről/ épületekről,
amelyek egyik hatékony kiegészítője lehet a falak növényekkel való befuttatása.
A festői megjelenés mellett számos pozitív hozadékot rejt magában ez a
megoldás:
-
Javul az épület
hőháztartása:
az intenzív
napsütésnek kitett oldalt árnyékolhatjuk (ide inkább lombhullató növény
telepítése javasolt, hogy télen melegedhessen az épület)
az árnyékos,
szélzugos oldalt védhetjük az időjárás elemeivel szemben (ebben az esetben az
örökzöld fajok javasoltak, hogy télen se szűnjön meg a védelem)
-
A növények védik
a csapóesőtől az épületet egymásra terülő levelikkel.
-
A mikroklíma
javul: a növények oxigént termelnek, megkötik a port, csökkentik a
zajterhelést.
Következzenek a kúszónövényekkel
kapcsolatos leggyakoribb félelmek.
-
A növények nedvesítik a falat. Ez a
feltételezés alaptalan, hiszen a növények nem adnak le nedvességet, inkább a
lombtömeg véd az eső ellen.
- Az elburjánzott növények lehúzzák az ereszt,
felnyomják a tetőt, bejutnak a belső terekbe. Sok régi, romos állapotban
lévő épületnél fogad minket az előbbi kép, de kellő odafigyeléssel megelőzhető.
A kúszónövényeket évente legalább kétszer (ősszel és tavasszal) ajánlott megmetszeni/
visszavágni. A fajta növekedési ütemétől függ, hogy milyen mértékű és milyen
rendszerességű metszést igényel, úgyhogy tervezéskor ezt sem árt figyelembe
venni. Következzen néhány példa a teljesség igénye nélkül:
- A nagyon
agresszív növekedésű fajtákat, amelyeket kordában tartani nehéz, jobb egy külön
álló szerkezetre telepíteni valahol a kertben, nem pedig a ház falára futtatni
(például: trombitafolyondár).
- A lilaakác is
gyors növekedésű, sokszor kell metszeni, de az alakítást jól viseli.
Odafigyeléssel megakadályozható, hogy a ház repedéseibe nőjön.
- A Clematis
montana (iszalag) nem agresszív növekedésű, évi két metszés is elegendő
számára, és nagyon szép virágokat hoz. A virágzó növényeknél fontos, hogy az
elvirágzás utánra hagyjuk a metszést, így bőséges virághozamot biztosíthatunk a
következő évre.
- A lombtömeg között rengetek rovar él, így a
lakásban is többen lesznek. Tagadhatatlan, hogy a kúszónövények lombtömege
kiváló élőhelyet jelent számos rovar számára, azonban szúnyogháló
felszerelésével könnyedén elkerülhetjük az eltévedt „vendégek’ látogatását.
-
A ház falát, vakolatát károsítják. Ez
a probléma azoknál a növényfajoknál jelentkezik főleg, amelyek támrendszer
nélkül, léggyökerükkel (pl. borostyán), tapadó korongjaikkal (pl. vadszőlő) képesek
megkapaszkodni a falon. Fontos leszögezni, hogy ebben az esetben sem a növény
alakít ki repedéseket, és kezdi el lebontani a falat, vakolatot, hanem a már
meglévő repedéseket találja meg, és tölti ki. (Nem mindegy, hogy mi volt
előbb…) Ebből adódik, hogy egy rossz állapotú falat ne ezzel a módszerrel
akarjunk eltakarni a költségkímélés nevében, mert csak rosszul járhatunk. Egy
megfelelő szerkezeti állapotú épület ép vakolattal elkészített falára nyugodt
szívvel futtathatunk növényeket. A borostyán és vadszőlő esetében újabb
nehézségbe ütközünk, amikor meg akarunk szabadulni tőlük. A lombtömeg
eltávolítása után a léggyökerek és tapadókorongok hálózata „költői” képet hagy
a falakon. Az elhalt léggyökerek kitartó keféléssel eltávolíthatóak, de az
elfásodott tapadókorongok már csiszolást igényelnek.
A szkeptikusok számára azokat a
növényeket ajánlom, amelyek a kapaszkodáshoz támrendszert (keresztirányú
lécezés, dróthuzal, pergola) igényelnek, például: kivi, lonc, iszalag, szőlő,
futórózsa, lilaakác. Ebben az esetben a támrendszert a fallal párhuzamosan,
kisebb távolságban lehet kialakítani, így a növény csak érinti a falat. Ezek a
növények szárukkal, kacsokkal tekerednek a támszerndszerhez, nem tapadnak a
falhoz. Amennyiben sort ejtünk évenként a javasolt visszametszésekre,
ellenőrizhetjük a fal állapotát, illetve elkerülhetjük a nyílászárók, ereszek
károsodását. Az óvatosság tovább fokozható az egynyári kúszónövények
alkalmazásával (pl. hajnalka, kúszó sarkantyúvirág, kúszótök), amelyeket minden
évben újra kell vetni, vagy előnevelteket telepíteni.
További megoldást jelenthet a fal
mellett kordonosan nevelt fák telepítése, amelyre legmegfelelőbb fajok a
gyümölcsfák. A kordonos nevelés lényege, hogy az egymás mellé ültetett csemeték
ágrendszerét a fal síkjával párhuzamosan rendezzük (metszéssel, kötözéssel). Ez
egy több évig tartó, időigényes folyamat, ami már szakértelmet (de legalább
kitartó lelkesedést) igényel.
Végül, érdekesség képen
megemlítem a hazánkban gyerekcipőben járó zöldfal rendszert, amely függőleges
termőközegbe ültetett növényeket jelent. A függőleges termőközeg a falazat
részeként kerül kialakításra, beltérben és kültérben egyaránt megvalósítható. Nálunk
jelenleg folyik az időjárási viszonyokhoz igazodó rendszer kidolgozása. A
kültéri alkalmazással kapcsolatban elég szkeptikus vagyok, de egyszer szívesen részt
vennék egy projekt megvalósításában. Beltérben - ahol az időjárási
viszontagságokat ki lehet küszöbölni - el tudom képzelni, igazán mutatós
megoldás. Egyetlen helyet ismerek, ahol zöldfal látható kültéren: Budapest,
Istenhegyi úti MOL-töltőállomás.
(kép forrása: http://welovebudapest.com/uzletek.szolgaltatasok/fuggoleges.kertek.budapesten.ultess.falra)
Annak, aki többet szeretne
olvasni a témáról a következő oldalt ajánlom: www.zeosz.hu.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése