A
szabványban a számítás a ∑A/V képletet alkalmazza, ami több anomáliát
is eredményez, például azt, hogy két azonos alapterületű, azonos
energiafogyasztású épület esetében A+ és D besorolást is kaphat a két
épület! A számítás módját bármikor, bárhol meg lehet változtatni, ami
ellenőrizhetetlenné, ezáltal megbízhatatlanná teszi azt. Kiderül még az
is, hogy az energia legnagyobb része a háztartásokban a fűtésre és a
használati melegvíz előállítására fordítódik, így tudatos használattal
ma elsősorban az áramfogyasztás csökkenthető, így azt semmiképpen sem
szabad a számításnál figyelmen kívül hagyni. A legfőbb következetések a
szabvánnyal és a számítással kapcsolatban, hogy a természetes
megvilágítás tudatos tervezése, a gépészei rendszernek és a szellőzés
módjának megválasztása energetikai szempontból elengedhetetlen! Vagyis
két olyan eszköz is van a tervezők kezében, ami nem feltétlenül
pénzügyi, hanem szemléletbeli kérdés. Az épület energetikai tervezését
és minősítését tehát nem szabad egy kalap alá venni, mert a céljuk
különböző, és a tervezőt egy olyan épület tervezésére kényszerítjük, ami
a minősítésnek megfelel ugyan, de sem a valós energetikai, sem az
alapvető építészeti igényeket nem elégíti ki.
Merle
István Alacsony energiafelhasználású téglaházak költségvonzatai c.
előadásában részletes táblázatokkal szemléltette, hogy az adott
alapterületű és bekerülési költségű ház, különböző gépészeti
rendszerekkel felszerelve, milyen energia,- és költségmegtakarítást
eredményez. Egy 130 m2 alapterületű épület napkollektorral,
hőszivattyúval, pelletkazánnal 20 millió forintból valósítató meg. Az
előadás azért volt különösen érdekes, mert egy laikus számára is
érthetően szemléltette, hogy adott elvárások esetén mekkora megtakarítás
érhető el. (A költségek csökkentése részben a számítás módjából eredt.)
Láthattuk, hogy egy hagyományos, házközponti radiátoros fűtéssel
ellátott családi ház 580 ezer forintos többlet költséget jelent, évente
viszont 106 ezer forint takarítható meg a fűtési költségekből, a
bekerülési költség pedig 6 év alatt térül meg. Egy másik példában a
pelletkazán és napkollektor beépítése 2 millió forintos többletet
jelent, a megtakarítás viszont nem kiugró, és a megtérülési idő 30 év!
Hőszivattyú és felületfűtés alkalmazása esetén 5 millió forintos többlet
ráfordítás szükséges, a megtakarítás jelentős, a megtérülési idő
viszont még így is 22 év. A különféle variációk közül a
legoptimálisabbnak egy olyan kombináció tűnt, amelyben a napkollektorral
párosított gépészeti megoldások 2-5 millió forintos többlet
ráfordításból kivitelezhetőek, gázművektől is függetleníthető rendszert
eredményeznek, a megtakarítás eléri a 200 ezer forintot évente, a
megtérülés pedig 15 év.
Makk
Árpád Lakossági trend a megújuló energia hasznosításának területén c.
előadásában gépészmérnöki oldalról közelítette meg a ma épülő családi
házak energiatakarékos fűtéssel kapcsolatos problémáit, hangsúlyt
helyezve az építészek számára oly fontos esztétikai szempontokra is. Egy
rövid házi statisztikából megtudhattuk, hogy a fatüzelés ma
reneszánszát éli, az energiaárak ingadozása sokakat visszatérített ehhez
a fűtési módhoz. Mindenkiben felmerül azonban a napenergia hasznosítása
is, hiszen ez folyik már a csapból is. A hőszivattyúk is az érdeklődés
középpontjába kerültek, de ez a keresletben még nem mutatkozik meg. A
korábban elképzelhetetlen megoldásokra - mint pl. a házi biogáz termelés
- jónéhány követendő példa akad. Egy újonnan kifejlesztett három az
egyben berendezést ismerhettünk meg, amely magában foglal egy levegős
hőszivattyút, egy napkollektoros melegvíztárolót és egy hővisszanyerős
szellőztetőt mindössze 0,68 m2-en, így a tervezők is fellélegezhetnek,
hogy a betervezett gépészeti helyiség végre nem megy az építészeti
szempontok rovására. Hasznos tanácsokat kaptunk napkollektor-ügyben is,
leghatékonyabban akkor működik, ha a dőlésszöget 30° és 60° között
választjuk meg és déli irányba tájoljuk. Műszakilag természetesen ettől
eltérni lehetséges, de akkor számolnunk kell a kisebb hatékonysággal. Fa
és,- pellet tüzelésű kazánok elhelyezéséhez adott kis építészeti
segédletből kiderült, hogy aki pellettel szeretne fűteni, annak
szállítórendszer és pellettároló számára is helyet kell biztosítania,
hiszen a betöltés főleg gépi úton történik.
Zárásként
tényekkel és számokkal alátámasztva rajzolódott ki előttem az
elkövetkező évek építészetet érintő feladatai, lehetőségei. Az
összenergia felhasználás 40%-át az épületek üzemeltetése teszi ki. Az
épületek energia felhasználásának 60%-a a használati melegvíz
előállítására és a fűtésére fordítódik. Egyszerű a következtetés, hogy
ezen a legcélszerűbb spórolni. A hőmérséklet 1°C-kal való lehűtése
30%-kal nagyobb energiát igényel, mint 1°C-kal való felfűtése. A
fűtéssel szemben a hűtés energiaigénye tehát nagyobb, így
energiatakarékosság szempontjából a gépészeti rendszerek mellett az
olyan apróságnak tűnő részletek, mint az árnyékolás, vagy a magastetők
átszellőztetett rétegrendje az építészeti tervezésben hangsúlyosabb
szerepet kap. 2016-ra az alternatív áramtermelés olcsóbb lesz, mint a
hálózati áram, ami azt jelenti, hogy előtérbe kerül a kistérségek
megújuló energiapotenciálja, és a központosított, nagyvárosi életforma
helyett a kicsi, decentralizált egységek felé vezet a jövő – egyik -
útja.
A konferencia előadásai letölthetők erről a linkről:
http://www.proidea.hu/termekinformacio-4/arccal-a-nap-fele-konferencia-letoltheto-anyagai-4819.shtml
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése