Napi aktuális itt:

2013/11/18

Műemlékes szakmai csúcskonferencia - megnyitó



A konferenciára, amely egy egész éves programsorozat nyitánya (vándorkiállítással kísért előadássorozat, 10 helyszínen, több nagyvárosban), és amelyre volt szerencsém eljutni a családom segítségével (csütörtökről lévén szó, a férjemnek szabadnapot kellett kivenni, hogy vigyázzon a lányokra - ezúton is köszi mindhármuknak), a frissen felújított rákoskeresztúri Podmaniczky-kastélyban került sor.

A helyszínről maga a XVII. ker. polgármestere (Riz Levente) mondott pár szót beszédében. Saját meglátásként csak annyit mondanék, hogy a kert és a földszinti terek szépen kialakítottak, ízlésesek, színvonalasak, de sajnos az emeleti nagyterem kialakítása hagy némi kívánnivalót maga után (olcsó megoldások; zúgás - világítás vagy hangosítás miatt, ez a szervezők számára sem derült ki azt hiszem; rossz légkondi; plusz maga az ablak nélküli nagy tetőtéri terem fura bezártság érzést kelt - ezeken egy kis kreativitással és odafigyeléssel mind lehetne is javítani, remélem fognak is..) De mindent egybevetve (főleg a földszinten!) szép állapotba hozták a kastélyt, és mint azt láttuk is, még nincsenek is mindennel teljesen készen (emeleti mosdók pl.). A polgármester bizakodva mondta, hogy a kerület új kulturális központja van megszületőben, és tervezik konferenciák, kiállítások, esküvők lebonyolítását. Úgy legyen!

A szervezők a nap folyamán igyekeztek sokféle oldalt és álláspontot megszólaltatni, ami úgy gondolom sikerült is. Az előadók különféle szakterületekről és intézményektől érkeztek, ennek megfelelően nagyon eltérő szempontok mentén építették fel rövid (15-20 perces) előadásaikat. Itt emelném ki az Artifex kiadó profizmusát, ahogyan szervezi és lebonyolítja ezeket a rendezvényeket, gyors regisztráció, interneten minden információ elérhető, a helyszínen mindenkinek jut konferencia-anyag, étel és ital jó minőségben, és igyekeznek a csúszások elkerülésére is odafigyelni.
A programban a témákat 4 (5) külön blokkba rendezték:
0. Megnyitó beszédek
1. Amiről beszélünk: kulturális örökség
2. Kulturális örökség és társadalom
3. 4. Kulturális örökségvédelem, az együttműködés terepe I. és II.

Mindegyik témáról és blokkról hosszan tudnék írni, mert érdekes előadásokat hallhattunk (kivéve talán az első blokk kicsit szárazabb fogalommeghatározásait, bár itt is voltak érdekes fordulatok).
De talán akkor a bejegyzés hossza elriasztaná az olvasókat, így úgy döntöttem, hogy kiemelek néhány érdekesebb momentumot, íme:

Dr. Letenyei László (a Budapesti Corvinus Egyetem Társadalomtudományi karának docense) igényes és profi előadásában kiemelte, hogy szerinte a magyar emberek számára személyesen is fontos az örökségvédelem kérdése (pl. a nagy rombolások után felújítottunk, nem újat építettünk, vagy pl. erőnkön felül költünk lakásainkra), és szemben azzal, amit egyes építőipari lobbisták hangoztatnak, a meglévő épületállomány felújítása ugyanannyi munkát, SŐT több szakembert és szakértelmet kíván, mint új lakások építése. Ezt nagyon fontos gondolatnak tartom, és erősen összecseng a múltkori AktívHáz-as konferencia egyik fő gondolatával, hogy az Európai Unióban egyre nagyobb teret kell nyernie a meglévő épületek korszerűsítésének. Illetve érdekes gondolat még ebben a témában a 'terjesszük együtt a "használt lakás", mint pejoratív, rosszul hangzó vmi helyett a "régi", "patinás", "antik" vagy esetleg "retro" lakás fogalmát!' (ezek szerint mi is egy retro lakásban élünk, egyébként ilyet láttam már ingatlanos hirdetésben is).
Nem mellesleg a szépen karbantartott műemlékek és közelebbi/tágabbi környezetük nagy turisztikai vonzerővel bírnak (micsoda meglepetés, ehhe), ezt egyébként Letenyei László mellett a NEFMI Kultúráért Felelős Államtitkárságának meghívott tagja (Sós István főtanácsos?) is hangsúlyozta előadásában, amelyben azt is elmondta, hogy az örökségvédelemmel kapcsolatos fejlesztéseknek a következő (2014-20-as) EU-s költségvetési időszakban saját jogon is nagyobb szerepet kellene kapnia (jobb lett volna, ha azt mondja hogy fog kapni, de én nem így értettem..).
Egy kicsit más nézőpontból, a magántőke és a fejlesztők képviseletében Kocsány János, az IFK tagja azt kifogásolta, hogy a műemlék-felújítások költségének tervezhetősége nehézkes, és hogy menet közben ne derüljenek már ki addig nem látott problémák (ezt nem tudom hogy gondolta,egy meglévő épületnél egy csomó minden csak az építés közben kerül napvilágra.. persze ha a fejlesztők többet költenének - pénzt és időt!- az előzetes kutatásokra, akkor kevesebb lehetne az építés közbeni "meglepetés",ugye..)*, az elvárások szakmai oldalról nem világosak (?? minden épület egyedi, más-és más, nagyon nehéz részletekbe menően általánosítani, vagy talán ilyen nincs is, furán hangzik, nem??), a tudományos háttér nem nyilvános (ezt sem értem, miért kellene a szakértelemnek ingyen és bérmentve _nyilvánosan_ rendelkezésre állnia vmi adatbázisban, bár azóta ugye megszületett a LLTK) és hogy különféle gazdaságossági előnyökkel kellene ezeket a fejlesztéseket állami oldalról támogatni és élénkíteni - adókedvezmények stb. (amelyek egyébként az oldalukon is megtalálhatók),  ami természetesen tényleg nagyon jó lenne. Illetve abban is többen egyetértettek, hogy az átláthatóság és a fejlesztések élénkítése érdekében talán előnyös lenne (újra) egy többszintű védelmi struktúra kialakítása, új szempontok alapján (Cselovszki szerint a finanszírozásbeli állami szerepvállalás mértéke/formája szerint), új, kevésbé szerencsétlen elnevezésekkel, mint ami pl. a MJ volt.

Másik fontos vonal volt az átalakult (vagy inkább átalakított..) intézményrendszer bemutatása, amelyet Ráday Mihály hozzászólásában haldokló gilisztadarabokhoz hasonlított - szerinte a közhiedelemmel ellentétben a feldarabolt gilisztának sajnos nem nő ki magától újra a feje/farka, inkább csendben meghal.. nos ez, hogyismondjam, elég szemléletes hasonlat.. De fogalmazzunk inkább úgy, hogy szerintem is elég szerencsétlen módon az örökségvédelem feladatköre sok-sok intézményre és fizikailag is sok-sok helyre esett szét, ami az én meglátásom szerint is inkább gyengíti az örökségvédelmet, mintsem erősítené.. de reméljük azért _ez_ a 'giliszta' nem hal meg olyan könnyen...
Tehát az elmúlt időszakban rengeteg új törvény és rendelet született, ami hivatott szabályozni az örökségvédelem kérdéskörét. Ezek közül a fontosabbak: 2001.évi LXIV.törvény, 393/2012, 394/2012 és 395/2012 korm.r. és 80/2012 BM.r. Fontos változás, hogy csak az 1711 előtt keletkezett jelentős nyomok számítanak régészeti leletnek, az eddigi érzékelhető nyomok helyett (tehát nem minden). Illetve, hogy a műemlékeket fizikai valójukban kell megőrizni, ami Szaló Péter szakállamtitkár szerint azt jelenti, hogy nem anyagában, (ebben nem értett mindenki egyet) ami kicsit közelít az ázsiai szemlélethez, ahol egy felszentelt templom még ugyanaz a többezer éves épület marad, hiába cserélték ki már többször is a teljes faanyagát.
És akkor lássuk mik is az új intézmények:
Forster Központ - elnöke, Cselovszki Zoltán, amit csak úgy emlegetnek, hogy a "változó nevű hivatal", érdekesség, hogy az interneten még mindig a koh.hu címen érhető el, és néhány aloldalon még a dizájnt sem változtatták meg.. Persze a legfontosabb különbség, hogy a hatósági jogkör részben kikerült a Forster Központ kezéből, az építésügyi engedélyezési eljárásokat a különálló Építésügyi és Örökségvédelmi Hivatal vette át:
A jogszabályokban előírtak szerint az építésügyi hatósági feladatok megosztott hatáskörrel a kerületi önkormányzatok jegyzőinél, valamint a (járási) kerületi kormányhivatalok építésügyi és örökségvédelmi hivatalainál lesznek. (forrás: www.kormanyhivatal.hu)
A szakhatósági jogkör részben megmaradt a FK-nál, de nem elsősorban az épített örökséggel kapcsolatos feladatokra kell gondolni, arra a paragrafus egyetlen pontja tér ki - 310/2012 korm.r.:
2. § (1) A Műtárgyfelügyeleti Iroda a Kormány által kijelölt első fokú kulturális örökségvédelmi hatóságként ellátja:
12. a védetté nyilvánított kulturális javak esetében a Kötv. 63. § (3) bekezdése szerinti építésügyi hatósági vagy más hatósági engedélyhez nem kötött megóvási (konzerválási), restaurálási vagy átalakítási munkák engedélyezését. 
Tehát maradtak az örökséggazdálkodási és szolgáltatási tevékenységek.
Cselovszki Zoltán pozitív és energikus szemlélettel arról beszélt, hogy igenis léteznek olyan helyi rendeletek egyes önkormányzatoknál, amelyek védett épületek felújításakor akár több évnyi helyi adó-mentességet biztosítanak, csak oda kell figyelni és keresni kell ezeket (nem néztem utána). Illetve, hogy az állam a világörökségi helyszínekre nemrég kormányrendeletekben kezelési terveket határozott meg, amelyekben különféle támogatási és kedvezményrendszereket fogalmazott meg állami kötelezettségvállalásokkal! Reméli, hogy ezeket később ki lehet terjeszteni minden egyes védett ingatlan finanszírozásához, hiszen, mint mondta, a finanszírozási igény nem olyan jelentős, mint az a kár, amit a hiánya okoz. Szorgalmazta továbbá a műemléki/régészeti topográfia létrejöttét, amire én úgy tudom, hogy Mezős Tamás elnöksége idején voltak is szellemes ötletek a civilek bevonásával.
Lechner Lajos Tudásközpont, amely a belügyminisztérium háttérintézménye, egy mindenki számára nyitott adatbázis. Tulajdonképpen a korábbi KÖH Tudományos Főosztályának, azon belül az Örökségvédelmi Szakértői Osztálynak a munkatársai költöztek új név alatt új helyre. Feladata a nyilvántartás, inventarizáció és a kutatás, emellett a védetté nyilvánítások/törlések véleményezése, szakvélemények adása (2013-ban több mint 1000x keresték fel a tudásközpontot!) különféle EU-s pályázatokhoz.. Csak 22 ember dolgozik a tudásközpontban (és nincs köztük építész!), ennyien gondoznak 15.000 műemléket. Sajnos a tudásközpont egyik kutatója (Velladics Márta) nem festett túl pozitív képet a működésükről, szerinte a kis létszám és a túl rövid pályázati határidők munkájuk minőségén is meglátszanak. A széttagoltság miatt nehézkes az együttműködés a szakma más szereplőivel, és pénzhiány miatt az utánpótlás kérdése sem megoldott (félő, hogy elveszik a szellemi tőke, amit az idősebb szakemberek képviselnek).
NÖK - Nemzeti Örökségvédelmi Központ, a Magyar Nemzeti Múzeum alintézményeként működik, vezetője, Csornay Boldizsár szerint, csakúgy, mint a LLTK, ez sem tudja (még) betölteni kívánt szerepét. Feladata a beruházáselőkészítés során az un. ERD-k (előzetes régészeti dokumentációk) készítése lenne, valamint ide tartozik még a műemlékvédelemben elengedhetetlen falkutatás, de sajnos a beruházók előszeretettel spórolnak ezen a munkafázison, nem minőségi, hanem gyors munkát várnak el, és sajnos az állam sem támogatja a szakértők munkáját.
Szóval valóban egy kissé zavaros, hogy akkor most kinek mi hol miért a feladata, főleg azért mert kb. mostanra sikerült belerázódni a szakmában dolgozóknak a KÖH működésébe, az előtte oly sokáig működő OMF helyett, aztán most még inkább szétzilálták és sok helyre szórták szét az intézményrendszert..

Talán így is kicsit hosszú lett ez a bejegyzés,  hosszabb, mint terveztem, de remélem azért végigrágható volt. Én nagyon jól éreztem magam ezen a konferencián, és sok érdekes ismerettel és gondolattal lettem gazdagabb, sokkal többel, mint amit ide hirtelen le tudtam írni, no és nem is mindegyik tartozik az örökségvédelem témakörébe (csak megemlíteném a sétálás tudományát, vagy az Apple logo bibliai áthallásait :)).



*Lassányi Gábor, a Magyar Régész Szövetség elnöke is erre hozott egy elég szemléletes példát: Perkáta mellett a 62-es főút elkerülő útvonalának építésekor egy több mint 10 ha-os lelőhelyre bukkantak, ami szakmai szempontból csodálatos volt ugyan (több mint 4600 sírt tártak fel 3 év alatt), de ha az előkészítésre megfelelő időt hagytak volna (kb. 1 év szerinte elegendő lett volna az előzetes szondázásokra), akkor csupán 50m-el kellett volna módosítani az út vonalát és mindez megspórolható lett volna. Emellett előadásában azt is kiemelte, hogy a régészet hatalmas munkalehetőséget jelent betanított munkások számára is, és a közhiedelemmel ellentétben nem csak idény jelleggel, nyáron folynak ásatások, hanem rossz időben is.





0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Keresés a blogon