Mi még fesztiválon is építészetbe botlunk. Erdőbényén, bor, mámor és fesztiválhangulat közepette ismerkedhettünk meg híres borvidékünk építészeti vonatkozásaival. Fordítsuk hát figyelmünket mi is e táj értékeire, és a borkultúra mögött lássuk meg épített örökségünket is. Az információdús és izgalmas előadást Erhardt Gábor építésznek köszönjük ezúton is.
|
Katolikus templom |
A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Erdőbénye mai falusias településformája körülbelül 250 éves - kezdi Gábor az ismertetést. A település az ún.
kassai típusú vagy más néven párhuzamos főutcás elrendezésű települések csoportjába tartozik, amely azt jelenti, hogy kezdetben egy főutca alakult ki a templommal, kastéllyal, és a nemesek reprezentatívabb épületeivel, majd ennek beépülése után ezzel párhuzamos utcák jöttek létre a főutca jobb és bal oldalán, és épültek be főleg a zsellérek házaival. Ez a településszerkezet-típus a legjobban a közeli
Abaújszántón figyelhető meg. A központban találjuk a katolikus templomot, a Rákóczi-Szirmay kastélyt
és a református templomot, hiszen a település hamar csatlakozott a
reformáció követőihez. A kastélyt a
Rákócziak építették, majd egy másik jelentős család, a
Szirmayak
tulajdonába került. Figyelemre méltó műemlék a Fekete-Budaházy Kúria is, amely 1650-ben épült
kora barokk stílusban, majd többször átalakították. Jelenlegi
tulajdonosai méltón helyreállították.
|
A széles főutca |
|
A párhuzamos szűkebb utca, sűrűbb beépítéssel |
A hatalmas erdőségekkel, kiváló adottságú szőlőhegyekkel bíró Erdőbénye
évszázadokon keresztül Hegyalja egyik legjelentősebb mezővárosa volt,
vásártartási és borkereskedési joggal. Valójában két, Mező,- és Egyházasbénye települések egyesülésével jött létre a 15. században. A kutatások azt is megerősítik, hogy a mai dűlők helyén,
Magita,
Meszes, egykor városias jellegű települések voltak.
A török kori elnéptelenedés után 1604-től a
Rákócziak birtokába került, később adományozások révén több család tulajdona is volt. A Rákócziak javait a szatmári béke után elkobozták, így Erdőbénye előbb
kincstári birtok lett, majd VI. Károly császár
Trautson Donát
hercegnek adományozta, a család kihalása után ismét visszaszállt a kincstárra.
Erdőbénye híressége Szepsi Lackó Máté, aki tanítóként és prédikátorként jelent meg a település életében. Híres
Krónikáját is itt kezdte írni latin nyelven, amelyben a mohácsi vész után három részre szakadt ország eseményein kívül hétköznapi történéseket, piaci árakat, vitézi énekeket, és a tokaj-hegyaljai települések életét is megörökítette. A róla elnevezett emlékházat a település központjában Salamin Ferenc és Erhardt Gábor tervezte 2012-ben.
|
Rákóczi-Szirmay kastély |
|
Szepsi Lackó Máté emlékház, háttérben a református templom |
|
Fekete-Budaházy Kúria |
|
Futó a pincesor felett |
|
Szirmai köz az új kőfallal |
A jellegzetes, fésűs beépítéssel találkozunk Bényén is, ahol a párhuzamos utcák között keresztutcák helyett
futókat, közöket nyitottak, és ezeken a szűk utcákon közlekedtek egyikből a másikba. Ezek sokszor pincesorokra nyíltak, a jó talajadottságok miatt a településen belül is sok pincét találunk, sajnos nagy részük használaton kívüli.
Kezdetben még 20-25 m széles és igen hosszú, egykor több utcán is átnyúló telkeket osztottak ki, ezek mára a felére aprózódtak, így hozva létre a mai sűrűséget.
|
Hegyaljai jellegzetes háztípus |
|
Kiegyenlítő soros kőfal rakás |
Hegyalja jellegzetes népi épületformája a tornác nélküli, ereszes, háromoszatú ház, utcára néző kétablakos tisztaszobával, középen szabadkéményes konyhával, hátul kamrával. Ez a típus fejlődik tovább, amikor az utcafronttal párhuzamosan az első helyiséget háromtengelyessé bővítik. Később tovább bővülnek és teljes traktussal befordulnak az utcafrontra. Az épületeket hátrafelé is több gazdasági épülettel bővítették.A nemesség és a
bebírók házai gyakran emeletesek, utcafronton alápincézettek. A kereskedelem miatt utcára nyíló üzlethelyiségeket is kialakítottak, és ide nyitották a pincéket is. Ezekre a fejlődési állomásokra számos szép példát találunk a településen. A házakat jellemzően kőből építették, a vidékre nagyon jellemző kiegyenlítő soros kőfal rakást, amikor a nagyméretű tömbök közeit kisebb kövekkel egyenlítik síkra, a kortárs építéseknél is igyekeznek alkalmazni. A tetők általában kontyoltak, később oromfallal is épültek. A tűzesetek elkerülésére és Mária Terézia erdőrendtartási rendeletének hatására fémlemezfedést kezdtek alkalmazni, ami ma is több házon megmaradt. Gábor felhívja a figyelmünket, ha hasonló autentikus házakkal találkozunk a vidéken, igyekezzünk a megmentésén fáradozni.
|
Utcafronti bővítés és üzlethelyiség |
|
Bővítés több periódusban |
|
Bővítés első szobai helyiséggel, hátul gazdasági épületrészekkel |
|
Hosszú telkek futnak a következő utcáig |
|
Bényei pincék |
A történeti Magyarország legrégibb és leghíresebb bortermelő tája a
Szerémség volt. A terület török kézre kerülése után Tokaj-Hegyalja váltotta fel jelentőségben, ahol a borvidéket híressé tevő aszú termelése a 16. század közepén már bevett gyakorlat volt. A paraszti borkultúra itt elterjedt "lényerési" eljárása a pincék használatát is meghatározta a területen: a kíméletesebb taposás megőrizte a szőlő ízeit, de kevésbé eltartható bort eredményezett, ezért a pincéket mélyen a földbe vájták, ezzel biztosítva a bor hosszabb távú eltarthatósághoz megfelelő klimatikus viszonyokat. (Másik módja a római hagyományokon alapuló préselés, amely nem kíméletes ugyan, de eltartható bort eredményez. Ekkor a prést a szőlőbeli présházban tárolják.) Szerencsére a jó talajadottságoknak köszönhetően mélyre tudták ásni a pincéket. A kastély alatt terül el Hegyalja egyik
legnagyobb, egybefüggő, több szintes, ma is összesen 22 ágú
pincerendszere, amely igazi különlegesség.
Egy helyi mondás szerint „ha valaki Erdőbényén egy fát elhajít, az vagy kádárt üt, vagy kőfaragót.” A község híres volt kádárairól, ők látták el hordókkal Tokaj-Hegyalját. Bodnáripara jóval korábbi, mint kőbányászata. Fontos korai gazdasági-ipari létesítménye volt a településnek a „három
csillékelő malma”, mely egyfajta, a 18. században korszerűnek számító
vízimalom-típust jelöl. A mesterségek is rányomták bélyegüket a településszerkezetre: e vízigényes szakmák a patak mellé települtek, ahol ezáltal kisebb és szabálytalanabb telekosztás alakult ki. Ma a Serház közben sétálva figyelhetünk fel erre.
|
Az egyik legrégibb épület jobb sorsát várja |
Erdőbénye megőrizte a táj és a borkultúra jellegzetességeit, amelyet nyitott szemmel járva ma is bárki felfedezhet. Egyre kevesebb az olyan település az országban, ahol egységes faluképpel, durva beavatkozások nélküli településszerkezettel, esetleg igényes épület-helyreállításokkal találkozhatunk. A feltörekvő borászgenerációnak is köszönhetően a település jó úton halad, hogy eddig sokszor mellőzött értékeit méltóképp megőrizhesse.
|
Kedvenc ejtőzőudvarunk |
Kulturális sétánk végeztével szabadon elmerülhetünk a
borfesztivál adta örömökben, nyugodt, falusias környezetben kóstolhatjuk a vidék borait és ízeit. Mindenkinek szívből ajánlom ezt a családias léptékű fesztivált, ahol az élvezetek mellett a kellemes kikapcsolódásé a főszerep. Aki pedig szeretne még tovább merülni híres borvidékünk építészetében, a környék bejárásán túl látogasson el a szentendrei Skanzen
Felföldi Mezőváros-Életképek Tokaj-Hegyaljáról tájegységébe, ahol a korabeli berendezésekkel is megismerkedhet.
Forrás: Erdőbénye építész szemmel: séta Erhardt Gébor vezetésével. Helyszínbejárás 2014.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése